A Transcend bemutatta a világ első 16GB-os SDHC Class6 kártyáját. Kellemes hír, hiszen MP3 és egyéb médialejátszók tömege várja már a nagyobb és nagyobb tárolókat. Nem elhanyagolható persze a dolog haszna, az olyan tükörreflexes gépekben sem, mint a Nikon D80 vagy D40, D40X és persze az összes Pentax modell.  

  Csak azt sajnálom, hogy a Class6 jelöléssel ez a kártya is (mint szinte minden SDHC) különbözik a hagyományos sebesség-meghatározástól. Persze örülhetnék is, hogy mennyire jó, hogy a garantált sebességet közlik, és nem az elvi maximumot. De valahogy mégsem. Nem tudom megérteni, hogy, miután a vásárlók megszokták a 166x illetve 10MB/s meghatározásokat, miért nem lehet azokat továbbra is életben tartani, az osztálybesorolást, pedig kiegészítő adatként közölni?

Miután, a kákán is csomót kerestem, gyorsan témát váltok!

Az új kártya nem minden, amivel a Transcend kedveskedik nekünk, így karácsony előtt. Kaptunk egy új kártyaolvasót is, rögtön két színben. Az M5 fehér és rózsaszín változatban kerül a boltokba. A műszaki adatokat böngészve, egy teljesen átlagos darabnak tűnik a kis eszköz. USB 2.0 csatlakozással, és a ma divatos kártyák közvetlen, adapter nélküli, fogadásával csábít minket.

Azt hiszem, a legfontosabb tulajdonsága ennek a kis kütyünek a színe. Igen! A fehér és rózsaszín is!
Miközben szép felvételeket igyekszünk készíteni drága felszerelésünkkel, és egyre inkább vásároljuk a legalább annyira divatos, mint funkcionális Crumpler táskákat, valahogy a számítógép és annak a perifériái, sokszor kimondottan rondák. Elcsúfítják a csodás Samsung monitor és az Ikea vagy éppen BoConcept íróasztal összhangját. Miért van színes, design-egerünk, és lakkfekete billentyűzetünk, ha ezek mellé leteszünk egy rettenetes, átlátszó, kék, vagy ezüstszínű kártyaolvasót? Létezik már szép és jó Sony kártyaolvasó, kenyérpirítóra emlékeztető, lassú Samsung, vagyis Pleomax. Most pedig jön pár csinos Transcend! Legyünk igényesek erre is, ha megtehetjük!