|
-I. rész-
Négy adathordozó és sok felvételi formátum közül kell választanunk, mikor videokamerát szeretnénk venni. Ha dönteni szeretnénk, az első kérdés, amit meg kellene válaszoljuk, az, hogy milyen felbontást szeretnénk. Nem a kamerában használt érzékelő felbontására gondolok, nem az az első kérdés, hogy 0,8 vagy 6megapixel. A kérdés az, hogy HD vagy hagyományos felbontás. Én elsősorban a HD-t javaslom, de erre mindjárt rátérek. A második kérdésre adható válaszok az elsőre adottól is függenek. Milyen adathordozót használjunk, illetve milyen felvételi formátumot?
HD vagy hagyományos?
Mikor felvételt készítünk, fontos kérdés, hogy azt kinek szánjuk. Mindig meg kell próbálnunk már a felvétel pillanatában a célközönség szemével nézni a felvételt. Mivel a kameránkat ma még leggyakrabban a múlékony idő megörökítésére használjuk, és szeretnénk ma készült felvételeinket akár 10-20év múlva is élvezni, meg kell próbálnunk olyan képet és hangot rögzíteni, ami sok-sok év múltán is megfelel az elvárásoknak! Persze hivatkozhatunk arra, hogy előbb vagy utóbb minden elavul, de ez éppen annyira átgondolt megközelítés, mint az ebéd kihagyása, arra hivatkozva, hogy estig még úgyis megéhezünk!
Azoknál a felvételeknél, amit a jövőnek szánunk, mindenképpen a lehető legjobb minőségre kell törekednünk! Persze időről időre, alkalmunk nyílik a szerényebb minőségű felvételi mód használatára is. Ilyen lehet például egy lélekemelő céges vacsora, ami pár óra elteltével a szeszkészletek drasztikus fogyásával ér csúcspontjára.
A legtöbb kamera, több felvételi módot is kínál. Minden esetben igaz, hogy minél jobb minőségű felvételt készítünk, annál rövidebb lesz a felvételi időnk egy adott adathordozón. Vagyis választanunk kell, mennyiség és minőség között.
DV kazetta
Ma is használhatunk klasszikus kazettás megoldást. Ez hatalmas méretű, óránként több mint 10GB, de könnyen szerkeszthető felvételt készít. Előnye, hogy tömörítésből fakadó minőségromlás, szinte egyáltalán nem jellemző rá. Főleg a legolcsóbb kamerákban, illetve bizonyos csúcsmodellekben találjuk meg. A két véglet azonban más formátumban rögzít!
A hagyományos DV formátum, minimális tömörítést használ, amihez egy lényegesen olcsóbb elektronika is elegendő, ez magyarázza az olcsó kazettás kamerák elterjedését.
A felsőkategóriás kamerákban már más okból találunk kazettát. A szalag egy olcsó és gyorsan cserélhető. Akár kevesebb, mint 1000Ft-ért kaphatunk egy több, mint 10GB-os adathordozót. Ez a hatalmas tárolókapacitás a HDV kamerákban, nagyfelbontású és aránylag kis veszteséggel tömörített felvételekhez szükséges. Egy kazettán, a különböző felvételek eltérő minőségűek is lehetnek.
Az ilyen kamerák használat közben csak kis mértékben érzékenyek rázkódásra és kisebb ütésekre, a mechanika azonban kissé lassítja a felvétel megkezdését.
A kazettás kamerák egy szalagra 60-80perc felvételt képesek rögzíteni. A másolása többnyire FireWire (IEEE1394 és ILink néven is ismert) csatlakozón keresztül történik. Néhány modell az USB-s letöltést is támogatja. A felvétel letöltése, másolása 1x-es sebességgel történik, vagyis egy óra anyag másolásához, egy óra kell. Ez ma az egyetlen formátum, ahol olyan csekély tömörítésre van szükség, hogy az feldolgozás, vágás után DVD-re kiírva, az eredmény, az eredetihez nagyon hasonló képminőséggel bír. Látszólag azonos minőségű is lehet!
A kazetta megfelelő módon tárolva (árnyékos helyen, szobahőmérsékleten) sokáig megőrzi a felvételt, de érzékeny az erős mágneses terekre és nagy hőingadozásra.
DVD
Elsőszámú vonzereje az egyszerű használhatósága.
Ma kétféle DVD kamera rendszer van a piacon. A hagyományos felbontású változat felvétele szinte bármely asztali DVD-n vagy számítógépen lejátszható. A másik, AVCHD formátumban, HD, vagyis nagyfelbontású képet rögzít. Ennek felvételét ma még kevés készülék képes lejátszani. Ilyenek a PlayStation 3, és a Panasonic illetve a Sony BluRay Disk lejátszói. Valószínű, hogy a közeljövőben a hagyományos DVD lejátszók között is megjelennek AVCHD-t használó készülékek, de erről még semmi biztosan nem tudni.
A lemezre való írás a felvétel kezdetét kis mértékben késleltetheti, bár amatőr célokra, a mai modellek már megfelelő sebességgel működnek. A felvétel végén, kikapcsolás vagy a lemez kivétele előtt, rögzíteni kell azon a tartalmi változásokat. Ez az adathordozó cseréjét akár 5-10másodperccel is lassítja. Mikor a lemez megtelt, azt finalizálni kell, ez egy majd egy perces művelet, ami közben óvni kell a kamerát a rázkódásoktól. Egy lemezen, a legtöbb esetben csak egy minőségi beállítás használható, azt felvételek között nem lehet módosítani. A lemez tartalmát a legtöbb eszköz csak annak finalizálása, véglegesítése után képes lejátszani.
A felvétel hossza a legjobb minőséget használva AVCHD felvétel esetén 14perc, hagyományos felbontású kamerában 30perc. Kétrétegű (DL) lemezt használva ennek közel kétszeresét rögzíthetjük. Kétoldalas lemezek használatát nem ajánlom, mivel ezeken nincs hely, kézzel felírni a felvétel címét, időpontját. A tokjából kivett lemezek így könnyebben összekeverhetők.
Az ilyen kamerák egyik jövőbeli lehetséges fejlődési iránya a merevlemezzel, vagy memóriával való kombinálás. Így a felvételt egy korlátlanul újrahasználható adathordozóra rögzíthetjük, azon megvághatjuk, még a kamerában, majd elegendő a végeredményt kiírnunk a lemezre.
A felvétel, szerkesztés, vágás, feldolgozás után DVD-re kiírva, kis mértékben veszíthet a minőségéből. Ez a használt tömörítés eredménye. A minőségromlás mértéke nagyban függ az eredeti felvétel tömörítési arányától, jobb minőségű felvételből, jobb lesz a feldolgozott anyag is.
|
